Yael Naim folk-beütésekkel édesített indie dalai közül most ezt szépen meghallgatni!

Sokat tanulhat belőle az egyszeri ember, főleg a lalala-s részekből, mely részek alatt átgondolható az előző strófa mondanivalója. Ez most nem irónia volt.

#1. A blog fura módon nem válik valami könnyed műfajjá, ha Twitter-kanálisod is van. Oda – ugye – befecsegsz naponta többször, oszt’ máris csillapszik az internetbe-való-kiordítás-vágyad.

#2. A román Twitter-közösség általános csiripjei arról szoktak szólni, hogy ki milyen új telefont, autót, domén-nevet vásárolt, vagy éppen most hova, miyen autóval megy? Barátok közt egónövelő és érdekes:) Másodsorban linkeket publikálnak, általában megjelölés nélkül hagyva a link, vagy ötlet származási helyét. Ez már nem valami érdekes, főleg annak, aki először publikálta.

#3. Elindult a Cirip.ro is, ami tk. a román Turulcsirip.hu. A román “Twitter-szféra” és “mikroblogging-piac” még csak most van fellendülőben. Külölbelül 6 honaptól 1 év a hátránya a magyarhoz képest. Kíváncsi vagyok, hogy mikor beszélhetünk majd erdélyi magyar ilyesmiről?:)

Business social networking

A tegnap 2 új regisztrációval bővítettem a tagság-portofólióm különféle webkettes rendszerekben.

Az egyik a Xing volt, melybe Csabi barátom hívott meg. A Xing a német LinkedIn. Méghozzá elegáns, könnyed és magyar felülettel is rendelkezik. Öröm volt kitölteni az adatlapot, pedig azt a részét én nem különösebben szeretem.

A másik rendszer a Plaxo volt, melynek tagja lettem. Érdekes. A “Pulse”-nak nevezett része egyenesen hasonlít a FriendFeed.com által nyújtott szolgáltatáshoz. Össze akarja láncolni a barátokat, ismerősöket (ha egy kicsit cinikusan szigorú akarok lenni).

Kíváncsi vagyok, hogy hosszútávon mégis melyik lesz az a rendszer, mely a legtöbb kiaknázható lehetőséget, kapcsolatot teremti majd. Ne feledjük, hogy ez lenne a lényeg.

Krosszkálcsör-különbségek

Hallottam egy érdekeset. Sok magyar cég, romániai fiókja létrehozásánál fentről lefele építkezik, aztán meg csodálkoznak, hogy rövidtávon nemnagyon látszik az eredménye. Kineveznek egy vezérigazgatót, majd 2 vezérigazgató helyettest, 3 titkárnőt, 4 titkárnőhelyettest és még mindig csak az elején vannak, mind adminisztráció és menedzsment. Aztán hat hónap után kivágják a vezérigazgatót, mert nem akaródzik beindulni az üzlet. Protokoll, duma, protokoll, duma. Nagy megütközésükben végül vagy elmegy a kedvük mindentől és szinte visszavonulnak, vagy pedig nehezen kiheverhető kompetitív hátrányba kerülnek.

Ezzel szemben román kollégáik, a kukurikú-törökcsászár-meséből és az Okos Leány archetipusából táplálkozva felvesznek 1-2 totum-factum-emberkét és az eredmény majdhogynem dictum factum. Latinitás? Balkániság? Hmm. Hat hónap után látványos eredmények is lehetnek (no nem minden esetben), és akkor elkülönítik a totumfactumokat, szakosítják őket és delegálnak nekik mindenféle tetszetős felelősséget és privilégiumot, melyektől ezek a kiskukucsok szupermotiváltakká válnak.

Ez utóbbi modell itt .ro-ban mindenképp működik. Minek nekünk munkaköri leírás, intranet, CRM, ERP és protokoll az első perctől?? Há’ nem? )

Román bootstrapping =))

Mostantól gyakrabban írok ide is. Mert jó.

Arról van szó, hogy a mai tinédzser (és nemcsak) fiúk jórésze nőiesebb egy átlagnőnél. Miért? Nézzétek csak meg a prémes kabátjuk, a lapostalpú cipőjük, kilógó derekuk, az ún “The Kenvelo Way of Living”-be burkolózott mesterkélt stílusuk. Mobiltelefonjukkal hálnak és bőgnek, ha rájuk kiabálsz. 3000 éve egy rákiabálás olyasmivel végződött, mint ma is – többekközt – pl. a szarvasoknál. Ha kiabálsz, akkor “menekülés vagy harc”. De nem mai hőseinknél! Ők CSAK bőgnek. De nem mint Leonidász, hanem – mint mondjuk – , egy tökönbillentett flamingó.

“Ó, tejóég… milyen színű fülhallgatót vásároljak a neonzöld ájpodom mellé??” Megviselő egy kérdés. Nem alszik éjjel, nem alszik nappal, rossz döntést hozott, amikor arra a piciri popsijára azt a méregkék árnyalatú jeanst választotta, mert most a neonzöld iPod tisztára ciki lesz. Jujj, jajj.

Eladósrác egy üzletben: Rituálészerűen dobja hátra kis frufruját és őszintén néz a szemembe, amikor csak épp valami konkrétra vagyok kíváncsi. Azt üzeni a szemével, hogy “a barátod akarok lenni…” Döbbenet… Én viszont CSAK vásárolni akarok, és semmi esetre sem akarom magam átadni az “örök barátság” pihepuha rózsaszín kultuszának!

Unisex-culture. Mily megható! Hol van Chuck Norris zsibbadt, ámde maszkulin attitűdrendszere? Hová tűnt pl. Steven Seagal elfojtós, ámde férfias igazságérzete? Rambóról most nem beszélek, mert ő egyértelműen túlkompenzál:) … Helyettük viszont itt vannak ezek az énekesek és filmsztárok, akiknek szép nagy zöld szemeik krokodilkönnycseppeket eresztve remegnek, mint azokban a secondhand manga-rajzfilmekben back in the 90′s. Taknyuk-nyáluk egybefolyik, ha megsértődnek. Megijednek, ha rájössz, hogy invisible-ben vannak a messengeren. Jajveszékelve remegnek, ha fáznak. Milliókat költenek olyan hajkoronákra, melyekről a legjobb próbálkozásra is csak Csernobilra tudok asszociálni. Nohát, kössz. Én ebből nem kérek. Szerencsére semmi közöm nincs hozzájuk, legyenek boldogak, valósítsák meg magukat, és igen: megértem az emókat, amiért annyit sírnak. A helyükben én is sírnék!

Ahogy kinézem belőle, rengeteget eszi magát ezeken a témákon. Arra gondoltam, hogy azt a temérdek elpazarolt energiát – például – Al Gore-nak lehetne adni, hogy villanyárammá alakíthassa, vagy something similar.

Visszatérve tehát kétpercesünk főszereplőjére, őt – szemmel láthatóan – nem zavarja, hogy fehérfolyása van a száján, még akkor sem, ha szinte mindenki elteleportálja magát a kínos téma hallatán.

A tegnap viszont egyik percről a másikra én lettem a markóbéla kihelyezett szóvivője, aki el kellett mentegetőzze a fokozott esélynélküliség érzése közepette, hogy miért is nem olyan ez, mint Koszovó az erdélyedik hatványon. Ugyanakkor arra is kitértem szerény expozémban, hogy nem vagyok én pl. a patrubánymiki nagy igenlője, vagy hogy nem erőszakoltam meg a Mátyás Házat, the day before. Az igen tisztelt grémium egyetlen tagja viszont nem fogadta el napirend előtti válaszom, de még csak szavazás sem lett belőle. Elfutott, mert lejárt a cigiszünet.

A nap további részében lebonyolított interakcióink az ő oldaláról enyhén megnyilvánuló dissziédobálós és csapkodós, “hej-te-ördögfatyja-ungurja”-tipusú diplomáciai nonverbális gesztusokból álltak, melyre én, a népek közötti egyetértés jegyében, nem válaszoltam provokációval.

Az ő kicsi világában, (melynek intellektuális dimenziói épp kielégítik a Mărăşti-piacon vásárolt 20 ronos műbőrcsizmácskája nagyságát), én egy cudar “piszkítóerő” vagyok. Ugyanakkor itt ül a Koszovói Külügy feladatköre a vállamon, anélkül, hogy elvállaltam volna.

Egy olyan szervezetnek (most cégre gondolj) vagyok a tagja, melynek ha emberalakja lenne, akkor valószínűleg ebolás beteg lenne. Utolsó stádiumban. Az agónia a román magánszférában mégiscsak böcsületes hosszúsággal bír. A Jóis-ten megbocsát nekik, csak most, csak nekik, merthogy nincs igazság. Na jó, nehéz írni objektíven egy olyan dologról, melynek az ember is részese. Talán nem is akarok. Frusztrációm levezetése céljából meg azért nem akarok írni, mert azzal máris negatív infót adnék át a világnak. Azt pedig mégis minek? Nem szabad egoistának lenni.

Van itt egy czég, melyben szabadjára engedték a szervezeti kultúra veszett kutyáját. Olyan ez a világ, mint a Planet Terror világa. Szinte jó nézni a hólyagzó embereket, a hús és vér játéka meg egyenesen szórakoztató, arra ösztökél, hogy bontsunk meg egy újabb sört. Ha meg vége lesz, akkor meg lefekszünk, vagy egyebeket művelünk, de ott szegényekkel a filmben mi fog történni? Hát na. Ilyen a világ, ha nem ilyen volna, talán én sem itt volnék.

Tehát mindez az ÉN problémám. ÉN kell megtanuljak ebből valamit. A leckét NEKEM adják le. Hisz ÉN érzem a frusztrációt a vállamon, a tehetetlenség által diktált szomjat éjszaka. Az aurámat is átfeszítő érzést, amikor betoppanok ide reggelenként. Egyszóval nincs mit hibáztatni őket, hanem igazán hálásnak kellene lennem. Az is vagyok, mostmár:)

Mindenkinek megvan a maga útja és meg kell tanuljon valamit azon helyzetekből, melyekben nem érzi/nem érezte jól magát. Teljesen normális dolog, hogy szembenézz a problémáiddal. Ha nem teszed, akkor folyamatosan szembe fogsz ugyanazzal a problémával találkozni. Egy idő után már tegeződni is fogtok, de még mindig jelen lesz. Heh. Hát nem zseniális?

Ezt elkerülendő, a következőket javasolhatom. (Magamnak is).

Első lépés – Megfogalmazod a problémát és megtanulod a leckét.

Második lépés – Megvizsgálod, hogy mit akarsz, melyek a terveid, mit szeretnél, mikor éreznéd magad békében.

Harmadik lépés – Keresel egy új munkahelyet, VAGY ha már valóban nem bírható a helyzeted, akkor elfogadva a “nem-munkahely”-státust egy ideig, elhatározod, hogy lelépsz a semmibe. Fontos, hogy vállald a felelősséget, mert másképp nem fogsz elég biztos lenni sohasem abban, ahogy jól döntöttél-e.

Negyedik lépés – Szembenézel mindazon dolgokkal, melyek olyan rosszul érintettek a cégnél. Ahogy meg újra bekövetkeznek, akkor Te foghatod magad és teljesen másképp reagálhatsz rájuk. Ez a legnagyszerűbb rész:) Szabad vagy és reagálhatsz, ahogy akarsz. Mondjuk, azért jó, ha az asszertív utat választod. Az emberi méltóság tisztelete azért mégiscsak jó dolog. Sokan szobrot állítanak majd neked azok közül, akik maradnak HA így cselekszel.

Alig várom:)

Tulajdonképp az az alapötlet, hogy a román számlaterv teljes tartalamát meglinkesítik és mindegyik számlaosztály, elsőrendű, valamint másodrendű szintetikus számla alá tőlünk, felhasználóktól várnak el “tartalmat”. A kezdeményezés nem feltétlenül könyvelőknek szól, hanem kezdőknek és a diákoknak, akik alapinfókat akarnak megtudni a számlák működéséről (pl. vizsga előtt:).

Ami eszembe jutott az az, hogy a számlaterv elég száraz egy dolog ahhoz, hogy a felhasználók előszeretettel foglalkozzanak vele, de be kell lássuk, hogy van az elgondolásban némi fantázia. Az igazán érdekes az lenne, ha a számlák alatti tartalom dinamikus, és nemcsak puszta szöveg lenne. Például bemutatók az adott számla működéséről, ellenszámlák stb. No jó, nem az én projektem:)

A dolog – különben – már csak azért is dícséretes, mert bárki számára azonnal megtekinthető ez a szuper kis román számlaterv .. ööö, a 9-es számlaosztály nélkül, mert az ismeretlen okokból hiányzik.

Bővebben a projektvezető blogján (románul).

Mindjárt itt egy jó kis példa:

Azazhogy …

“2,8 másodperc alatt érem el a kerítést. Te?”

via voce.ro

A megoldást (úgy már egy éve) abban találtam meg, hogy felszerelkeztem egy rakás olyan böngésző-kiterjesztéssel, segédprogrammal, meg egyéb szolgáltatással, melyek megsokszorozták hatékonyságom. Egyesek közülük banálisak, mások meg talán ismeretlenek, de számomra egy nélkülözhetetlen csomagot jelentenek, mely nélkül már nem is létezhetem.

Itt nyomban egy párat meg is említenék a kedvenceim közül:

• del.icio.us – Az összes linkem, melyek az általam legfontosabb és legérdekesebb helyekre mutatnak, itt vannak tárolva. A böngésző-kiterjesztések itt és itt találhatók.
• DropBoks.com – 1 giga ingyen tárhely, nagyon egyszerű felület, ide szoktam fellőni a dolgaim, majd letöltöm, ahol és amikor akarom. Biztonságos, stabil dolog.
• Moneytrackin.com – Bár sok hasonló szolgáltatás van, én ezt használom, mert kezdetektől fogva szimpatikus volt. Ennek segitségével tartom számon a bevételeim és kiadásaim. A különböző tranzakciók cimkékkel és leírással láthatók el, az adatok exportálhatók és statisztikailag értelmezhetők.
• Google Reader – Ez AZ rss-olvasó. Amióta keresőmezőt is iktattak felületébe, azóta valóban megnövekedett az életminőségem:). Van egy-két félmegoldás benne, de attól még nem cserélném le semmire. A feed-ek kategóriákba sorolhatók, mely kategóriák aggregált feed-dé alakíthatók. Levelezési lista-tagságaimból származó több száz napi e-mail ugyancsak ide érkezik, mégpedig egy mail-to-rss segédprogram segitségével.
• ScreenGrab! – Egy ügyes Firefox-kiterjesztés, mely által kép-formátumban menthetek le, másolhatok ki a böngésző felületéről, amit csak épp akarok.

A listát hamarosan folytatom.

Tulajdonképpen egy erdeigyümölcs-alapú likőrről van szó, melynek alkoholtartalma 25%. Jól megy magára:), vermuttal, szódavízzel és fehér borral (kettejük keverékéből készül a Kir).

A helyzet viszont az, hogy mindeddig Kolozsváron nem láttam ilyesmit (igaz, nem is vagyok valami nagy shopper az utóbbi időben:)

Ha tudtok valamit, szóltok?