#1. A blog fura módon nem válik valami könnyed műfajjá, ha Twitter-kanálisod is van. Oda – ugye – befecsegsz naponta többször, oszt’ máris csillapszik az internetbe-való-kiordítás-vágyad.
#2. A román Twitter-közösség általános csiripjei arról szoktak szólni, hogy ki milyen új telefont, autót, domén-nevet vásárolt, vagy éppen most hova, miyen autóval megy? Barátok közt egónövelő és érdekes:) Másodsorban linkeket publikálnak, általában megjelölés nélkül hagyva a link, vagy ötlet származási helyét. Ez már nem valami érdekes, főleg annak, aki először publikálta.
#3. Elindult a Cirip.ro is, ami tk. a román Turulcsirip.hu. A román “Twitter-szféra” és “mikroblogging-piac” még csak most van fellendülőben. Külölbelül 6 honaptól 1 év a hátránya a magyarhoz képest. Kíváncsi vagyok, hogy mikor beszélhetünk majd erdélyi magyar ilyesmiről?:)
Business social networking
A tegnap 2 új regisztrációval bővítettem a tagság-portofólióm különféle webkettes rendszerekben.
Az egyik a Xing volt, melybe Csabi barátom hívott meg. A Xing a német LinkedIn. Méghozzá elegáns, könnyed és magyar felülettel is rendelkezik. Öröm volt kitölteni az adatlapot, pedig azt a részét én nem különösebben szeretem.
A másik rendszer a Plaxo volt, melynek tagja lettem. Érdekes. A “Pulse”-nak nevezett része egyenesen hasonlít a FriendFeed.com által nyújtott szolgáltatáshoz. Össze akarja láncolni a barátokat, ismerősöket (ha egy kicsit cinikusan szigorú akarok lenni).
Kíváncsi vagyok, hogy hosszútávon mégis melyik lesz az a rendszer, mely a legtöbb kiaknázható lehetőséget, kapcsolatot teremti majd. Ne feledjük, hogy ez lenne a lényeg.
Krosszkálcsör-különbségek
Hallottam egy érdekeset. Sok magyar cég, romániai fiókja létrehozásánál fentről lefele építkezik, aztán meg csodálkoznak, hogy rövidtávon nemnagyon látszik az eredménye. Kineveznek egy vezérigazgatót, majd 2 vezérigazgató helyettest, 3 titkárnőt, 4 titkárnőhelyettest és még mindig csak az elején vannak, mind adminisztráció és menedzsment. Aztán hat hónap után kivágják a vezérigazgatót, mert nem akaródzik beindulni az üzlet. Protokoll, duma, protokoll, duma. Nagy megütközésükben végül vagy elmegy a kedvük mindentől és szinte visszavonulnak, vagy pedig nehezen kiheverhető kompetitív hátrányba kerülnek.
Ezzel szemben román kollégáik, a kukurikú-törökcsászár-meséből és az Okos Leány archetipusából táplálkozva felvesznek 1-2 totum-factum-emberkét és az eredmény majdhogynem dictum factum. Latinitás? Balkániság? Hmm. Hat hónap után látványos eredmények is lehetnek (no nem minden esetben), és akkor elkülönítik a totumfactumokat, szakosítják őket és delegálnak nekik mindenféle tetszetős felelősséget és privilégiumot, melyektől ezek a kiskukucsok szupermotiváltakká válnak.
Ez utóbbi modell itt .ro-ban mindenképp működik. Minek nekünk munkaköri leírás, intranet, CRM, ERP és protokoll az első perctől?? Há’ nem? 
)
Román bootstrapping =))
Mostantól gyakrabban írok ide is. Mert jó.
