Archive for február, 2008

Hová tűnt a férfiasság?

Van egy szép román-nyelvű blogbejegyzés itt, amely arra ihletett engem is, hogy aggodalmamnak adjak hangot egy-két “gender-studies”-kérdéssel kapcsolatban.

Arról van szó, hogy a mai tinédzser (és nemcsak) fiúk jórésze nőiesebb egy átlagnőnél. Miért? Nézzétek csak meg a prémes kabátjuk, a lapostalpú cipőjük, kilógó derekuk, az ún “The Kenvelo Way of Living”-be burkolózott mesterkélt stílusuk. Mobiltelefonjukkal hálnak és bőgnek, ha rájuk kiabálsz. 3000 éve egy rákiabálás olyasmivel végződött, mint ma is – többekközt – pl. a szarvasoknál. Ha kiabálsz, akkor “menekülés vagy harc”. De nem mai hőseinknél! Ők CSAK bőgnek. De nem mint Leonidász, hanem – mint mondjuk – , egy tökönbillentett flamingó.

“Ó, tejóég… milyen színű fülhallgatót vásároljak a neonzöld ájpodom mellé??” Megviselő egy kérdés. Nem alszik éjjel, nem alszik nappal, rossz döntést hozott, amikor arra a piciri popsijára azt a méregkék árnyalatú jeanst választotta, mert most a neonzöld iPod tisztára ciki lesz. Jujj, jajj.

Eladósrác egy üzletben: Rituálészerűen dobja hátra kis frufruját és őszintén néz a szemembe, amikor csak épp valami konkrétra vagyok kíváncsi. Azt üzeni a szemével, hogy “a barátod akarok lenni…” Döbbenet… Én viszont CSAK vásárolni akarok, és semmi esetre sem akarom magam átadni az “örök barátság” pihepuha rózsaszín kultuszának!

Unisex-culture. Mily megható! Hol van Chuck Norris zsibbadt, ámde maszkulin attitűdrendszere? Hová tűnt pl. Steven Seagal elfojtós, ámde férfias igazságérzete? Rambóról most nem beszélek, mert ő egyértelműen túlkompenzál:) … Helyettük viszont itt vannak ezek az énekesek és filmsztárok, akiknek szép nagy zöld szemeik krokodilkönnycseppeket eresztve remegnek, mint azokban a secondhand manga-rajzfilmekben back in the 90’s. Taknyuk-nyáluk egybefolyik, ha megsértődnek. Megijednek, ha rájössz, hogy invisible-ben vannak a messengeren. Jajveszékelve remegnek, ha fáznak. Milliókat költenek olyan hajkoronákra, melyekről a legjobb próbálkozásra is csak Csernobilra tudok asszociálni. Nohát, kössz. Én ebből nem kérek. Szerencsére semmi közöm nincs hozzájuk, legyenek boldogak, valósítsák meg magukat, és igen: megértem az emókat, amiért annyit sírnak. A helyükben én is sírnék!

Hozzászólások (6)

Hogyan került Koszovó a vállamra?

Van egy édespofa könyvelőnőnk, aki mindig szívén viseli a “magyarok”-tematikát. Ő Moldvából jött és VIP-téma nála szerény nemzetünk (LOL) minden pisszenete, továbbá minden esemény az eseménytérből, mely az “udemere”, vagy a “magyarok”-taggel van ellátva. Csodálatos gyorsasággal szűri ki a legkomplexebb rendszerekből is a legultrább híreket. Kell érezd, hogy rácsodálkozhass:)

Ahogy kinézem belőle, rengeteget eszi magát ezeken a témákon. Arra gondoltam, hogy azt a temérdek elpazarolt energiát – például – Al Gore-nak lehetne adni, hogy villanyárammá alakíthassa, vagy something similar.

Visszatérve tehát kétpercesünk főszereplőjére, őt – szemmel láthatóan – nem zavarja, hogy fehérfolyása van a száján, még akkor sem, ha szinte mindenki elteleportálja magát a kínos téma hallatán.

A tegnap viszont egyik percről a másikra én lettem a markóbéla kihelyezett szóvivője, aki el kellett mentegetőzze a fokozott esélynélküliség érzése közepette, hogy miért is nem olyan ez, mint Koszovó az erdélyedik hatványon. Ugyanakkor arra is kitértem szerény expozémban, hogy nem vagyok én pl. a patrubánymiki nagy igenlője, vagy hogy nem erőszakoltam meg a Mátyás Házat, the day before. Az igen tisztelt grémium egyetlen tagja viszont nem fogadta el napirend előtti válaszom, de még csak szavazás sem lett belőle. Elfutott, mert lejárt a cigiszünet.

A nap további részében lebonyolított interakcióink az ő oldaláról enyhén megnyilvánuló dissziédobálós és csapkodós, “hej-te-ördögfatyja-ungurja”-tipusú diplomáciai nonverbális gesztusokból álltak, melyre én, a népek közötti egyetértés jegyében, nem válaszoltam provokációval.

Az ő kicsi világában, (melynek intellektuális dimenziói épp kielégítik a Mărăşti-piacon vásárolt 20 ronos műbőrcsizmácskája nagyságát), én egy cudar “piszkítóerő” vagyok. Ugyanakkor itt ül a Koszovói Külügy feladatköre a vállamon, anélkül, hogy elvállaltam volna.

Hozzászólások (1)