Te, én most nem is akarom tovább folytatni a bevezetőt, legyen elég a cím.
Egy olyan szervezetnek (most cégre gondolj) vagyok a tagja, melynek ha emberalakja lenne, akkor valószínűleg ebolás beteg lenne. Utolsó stádiumban. Az agónia a román magánszférában mégiscsak böcsületes hosszúsággal bír. A Jóis-ten megbocsát nekik, csak most, csak nekik, merthogy nincs igazság. Na jó, nehéz írni objektíven egy olyan dologról, melynek az ember is részese. Talán nem is akarok. Frusztrációm levezetése céljából meg azért nem akarok írni, mert azzal máris negatív infót adnék át a világnak. Azt pedig mégis minek? Nem szabad egoistának lenni.
Van itt egy czég, melyben szabadjára engedték a szervezeti kultúra veszett kutyáját. Olyan ez a világ, mint a Planet Terror világa. Szinte jó nézni a hólyagzó embereket, a hús és vér játéka meg egyenesen szórakoztató, arra ösztökél, hogy bontsunk meg egy újabb sört. Ha meg vége lesz, akkor meg lefekszünk, vagy egyebeket művelünk, de ott szegényekkel a filmben mi fog történni? Hát na. Ilyen a világ, ha nem ilyen volna, talán én sem itt volnék.
Tehát mindez az ÉN problémám. ÉN kell megtanuljak ebből valamit. A leckét NEKEM adják le. Hisz ÉN érzem a frusztrációt a vállamon, a tehetetlenség által diktált szomjat éjszaka. Az aurámat is átfeszítő érzést, amikor betoppanok ide reggelenként. Egyszóval nincs mit hibáztatni őket, hanem igazán hálásnak kellene lennem. Az is vagyok, mostmár:)
Mindenkinek megvan a maga útja és meg kell tanuljon valamit azon helyzetekből, melyekben nem érzi/nem érezte jól magát. Teljesen normális dolog, hogy szembenézz a problémáiddal. Ha nem teszed, akkor folyamatosan szembe fogsz ugyanazzal a problémával találkozni. Egy idő után már tegeződni is fogtok, de még mindig jelen lesz. Heh. Hát nem zseniális?
Ezt elkerülendő, a következőket javasolhatom. (Magamnak is).
Első lépés – Megfogalmazod a problémát és megtanulod a leckét.
Második lépés – Megvizsgálod, hogy mit akarsz, melyek a terveid, mit szeretnél, mikor éreznéd magad békében.
Harmadik lépés – Keresel egy új munkahelyet, VAGY ha már valóban nem bírható a helyzeted, akkor elfogadva a “nem-munkahely”-státust egy ideig, elhatározod, hogy lelépsz a semmibe. Fontos, hogy vállald a felelősséget, mert másképp nem fogsz elég biztos lenni sohasem abban, ahogy jól döntöttél-e.
Negyedik lépés – Szembenézel mindazon dolgokkal, melyek olyan rosszul érintettek a cégnél. Ahogy meg újra bekövetkeznek, akkor Te foghatod magad és teljesen másképp reagálhatsz rájuk. Ez a legnagyszerűbb rész:) Szabad vagy és reagálhatsz, ahogy akarsz. Mondjuk, azért jó, ha az asszertív utat választod. Az emberi méltóság tisztelete azért mégiscsak jó dolog. Sokan szobrot állítanak majd neked azok közül, akik maradnak HA így cselekszel.
Alig várom:)
